November 21-én került sor a Mafihe Országos Előadói Versenyére. Ezen a megmérettetésen egyetemisták mérhetik össze előadói képességeiket a pártatlan zsűri előtt, a legjobbnak pedig igen értékes főnyeremény jár: egy ingyenes CERN kirándulás. Alább olvashatjátok a verseny győztesének, Szabó Róbertnek a beszámolóját.
Osztatlan tanári szakra jelentkezve, sokan kérdezték tőlem, hogy miért választottam a kedvenc tantárgyam, a történelem mellé a fizikát, mely furcsa párosításomat már második éve művelem. Az ELTE Lágymányosi Campusa azonban képes volt megváltoztatni látókörömet, és ma már maximálisan a fizikát helyezem előtérbe. A természettudomány iránti kíváncsiságom demonstrálásra pedig kitűnő lehetőség adott a Mafihe Országos Előadói Versenye.
Egyik szeminárium órámon a Jurassic Park című filmből ismert dinoszauruszok mozgási sebességét számoltuk ki példaként, s ekkor jutott eszembe először, hogy a mindenki által ismert és szeretett Csillagok Háborúja tudományos-fantasztikus filmsorozatot és az ebből készült könyvet alapul véve, megvizsgálom a művet fizikai szempontok szerint és tudományt készítek belőle. Tudom, kissé elvadult ötletnek hangzik, hogy egy határozottan nem tudományos célból készülő filmet a fizikai valóság alapján jellemzünk, de mivel egy hónapon belül már a mozikban is látható lesz a hetedik epizód (Az ébredő Erő), érdemesnek találtam kielemezni, mennyire kelti fel a téma mások érdeklődését is.
A MOEV meghirdetéséről az internetes közösségi hálón olvastam, s jelentkezésem után meg is kezdtem a felkészülést. Mivel a versenyre főként fizikával foglalkozó előadásokat vártak, nem ártott volna nekem sem, ha a „STAR WARS Fizika” címen meghirdetett bemutatóm fizikával foglalkozó tartalmáról egy-egy szakértővel konzultálok, és az esetlegesen felmerülő hiányosságokat korrigálom.
Az idei versenyen hét előadóval mérhettem össze előadói képességem, ugyanis a zsűri (Dr. Bencze Attila /Wigner FK/, Dr. Horváth Ákos /ELTE/ és Dr. Orosz László /BME/, – a szerk.) csakis a téma bemutatásának módját és milyenségét, nem pedig annak tartalmát értékelte. Ugyan a versenyt országos szinten hirdették meg, a szóbeli demonstrációt mégis csak budapesti egyetemek (ELTE, BME) hallgatói vállalták. A nyolc előadást a szinte teljes délutános programra úgy osztotta be a szervező bizottság, hogy a kisebb-nagyobb szünetekben mindenki regenerálódjon és visszanyerje a borús időjárás miatti lankadó éberségét. Én hetedikként kerültem sorra, aminek nagyon örültem, mert így az előző előadókat és a zsűri véleményét figyelve elkerülhettem azokat a hibákat, melyek már korábban elhangzottak.
Minden előadó pontosan negyed órát kapott témájának kifejtésére, így bevallom, a bemutatómat még az előadást megelőző néhány órában is módosítottam, hogy néhány dia eltávolításával elkerüljem a későbbiekben a kapkodást. Szerencsére az idegességem azon nyomban szertefoszlott, ahogy megkezdtem „feleletem”: sokszor nyújt erőt és példát, ha a jövőre gondolok; hiszen tanárként naponta többször kell legyőznöm majd közösség előtti izgalmam és félelmem, és e verseny tökéletesen megfelelt erre a célra is.
A „Csillagok háborúja” univerzumához ma már nem csak a hatrészes sci-fi, hanem a könyvek, a számítógépes játékok és a millióféle csecsebecse is hozzátartozik. Előadásomat ketté osztottam: az első részben kiválasztottam a számomra legérdekesebb 10 fizikai tényt, amit a témában való kutatásaim során találtam, és ezt szubjektív rangsorba rendeztem, a tizedik helyre, azaz diára került a legreálisabb tartalommal jelenség, az elsőre pedig aminek vajmi köze sem volt a tudományhoz és gyakorlati megvalósításához. Ezek között szerepelt néhány a negyedik részből (Az új remény) kiemelt eszköz, mint a lézerpisztoly és lézerágyú gyakorlati megvalósítása és ennek háttere; a birodalmi AT-AT lépegetők ellen szigonyágyúval harcoló Hósiklók kötélereje és vastagsága; sőt a Hold méretű Csillagromboló elektromágneses vonónyalábjának kis méretekben történő reális, jelenben történő megvalósítása is. Emellett számottevően fontosnak tartottam közelebbről megvizsgálni az Ezeréves Sólyom fénysebességnél nagyobb mozgási képességét, a hipertér fogalmát és megállapítani azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a világegyetemben az idő másképp telik, azonban a filmben az idődilatáció mégsem jelenik meg. Az ötödik epizód (A Birodalom visszavág) fő mondanivalója – a nemrég interneten megjelenő cikk azon tanulsága volt – , hogy az egy kézen álló (!) Luke és egyik lábán elhelyezkedő Yoda merev rendszert alkotó egyensúlyából adódóan (tömegközéppont), az apró termetű zöld színben pompázó Jedi-mester tömege negatív! A hatodik részből (A Jedi visszatér) az egész Star Wars eposz legfontosabb két elemérei, a közeljövőben talán megvalósítható fénykardra és az elképesztően hihetetlen, de „Mindenható Erőre” tértem ki részletesen, nem beszélve a filmekben szintén többször megjelenő antigravitációs járművek működésének fizikai alapjairól sem.
Előadásom második részében már saját gondolkodásom szerint, önálló számításos feladatokat állítottam össze a film első három részéből úgy, hogy az minden epizódból egy-egy jelenetet dolgoz fel a főhős, Anakin Skywalker (illetve később Darth Vader) személyiségfejlődésének történetéből. Az első epizódban (Bajlós árnyak) a podracer-verseny eseményét felhasználva a sebességek ismeretében kellett megadni, hogy a versenypálya méreteit (és néhány elhanyagolást) ismerve, mennyi út (illetve hány kör) megtétele után előzi meg a műszaki hiba miatt lemaradó Anakin a második helyezett Sebulbát. A második rész (A klónok támadása) egyik jelenetében az üldözött merénylő adott sebességgel történő, vízszintes irányban megtett útját kellett megadni addig a pillanatig, míg a légitaxiból már korábban kiugró és függőlegesen zuhanó Anakin annak gépjárművére nem ér. A harmadik epizódban (A Sithek bosszúja) feltételezve, hogy a már Vaderként harcoló Sith lovag és korábbi mestere között nincs szintkülönbség, a párbaj végső jelenetének azon idejét kellett kiszámolni, ami Vader felugrása és Obi-Wan vágása között időben eltelik; mindegyik feladatnál természetesen figyelembe véve, hogy az adott bolygón (Tatuin, Coruscant, Mustafar) hányszorosa a nehézségi gyorsulás a Földön mért értékhez képest.
A bemutató maga leginkább arra mutatott rá, hogy sokszor milyen irreális és fizikailag valóban lehetetlen jelenetektől duzzad a film és maga a történet. Viszont arra is rá kell világítanunk, hogy a készítőknek egyáltalán nem a tudományos hitelesség volt a célja, más aspektusból nézve viszont még büszkék is lehetünk, hogy a fantasy néhány eleméből a jövőben még valóság is lehet! Éppen ezért, nem csak a látvány vagy a történet folytatása miatt várjuk epekedve az idén decemberben megjelenő hetedik epizódot, hanem, hogy a hozzám hasonló fanatikus fizikusok atomi részekre bontsák és ráterítve a tudományok hálóját, kielemezzék azt. Mivel előadásomban az első rész inkább a korábbi, klasszikus trilógia tartalmi kivonatát igyekezett bemutatni, a második rész pedig az előzmény-trilógiához kapcsolódó csak számolásokat tartalmazott, igyekszem majd „Az ébredő Erőt” mindkét szempontból, nézőként és „tudósként” is alaposan feltárni.
Az egyes előadások befejezését követően a három zsűritag véleményét hallgathattuk meg: természetesen pozitív és negatív értékelést egyaránt, hiszen ezek a hozzászólások azt szolgálják, hogy a legközelebbi ilyen eseményen még precízebb és jobb előadóként léphessünk fel. A zsűri és a közönség szavazata alapján a fődíj (ingyenes CERN kirándulás Svájcba) mellett kiosztottak még egy közönség-díjat (Papp Eszter, ELTE Fizikus Bsc), illetve egy zsűri különdíjat (Romsics Erzsébet, BME Matematika BSc) is. A verseny egyik győzteseként azonban meg kell jegyeznem, hogy ebben a versenyben garantáltan a részvétel volt a fontos; és minden tudományos vagy fizikai háttér nélkül csakis az előadói képességek díjazása zajlott. Rövid összefoglalóm végén pedig szeretném megköszönni a szervezőknek és a zsűrinek, hogy részt vehettem a versenyen és előadásommal hozzájárulhattam az esemény sikeréhez.