Áprilisban a Mafihe Pécsi Helyi Bizottságán volt a sor, hogy vendégül lásson egy marék lelkes fizikushallgatót az ország minden szegletéből, megmutassa nekik egyetemét, bulizzanak, kiránduljanak egy jót közösen, és nem utolsó sorban helyszínt biztosítson az egyesület soron következő Vezetőségi Ülésének.
Az április 15-17 közötti hétvége programok szempontjából igencsak zsúfoltra sikeredett: ekkor került megrendezésre a Fizika Mindenkié névre hallgató országos tudománynépszerűsítő előadás- és kísérletmaraton, a Kolozsvári Csereprogram és a TorTúra is. A bőség zavarában én végül Pécs mellett döntöttem, ebben pedig nagy szerepet játszott, hogy legutóbb éppen tíz évvel ezelőtt volt lehetőségem ellátogatni a Baranya megyei városba.
Péntek késő délután érkeztem meg, egy lelkes középiskolás csoporttól hangos InterCity vonat fedélzetén Pécsre. Szerencsére nem kellett attól tartanom, hogy eltévedek a város utcáin, és nem találom meg a gyülekezőhelyül kijelölt vendéglátó egységet: a szervezők előrelátóan mindenki elé kimentek a vasútállomásra, buszpályaudvarra. Mire az említett vendéglátóhelyre értünk, annak udvarán már szép számmal gyűltek össze a fizikushallgatók, és a vacsora is rotyogott már a bográcsban. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ez az ismerkedős-beszélgetős-iszogatós este nagyon jó hangulatban telt, a legtöbben csak a hajnali órákban kerültünk ágyba.
Ennek ellenére nem pihenhettünk sokat: szombat délelőtt került sor a Vezetőségi Ülésre, ahol a helyi bizottságok képviselői és az elnökség beszámolt a legutóbbi ülés óta eltelt idő történéseiről, illetve megbeszélésre kerültek a közeljövő feladatai. Ezután ebéd és rövid szabad program következett, az érdeklődők a Pécsi Tudományegyetem botanikus kertjét is megtekinthették, majd a csoport egy része városnézésre, a többiek laborlátogatásra indultak. Utóbbi keretében lehetőségünk nyílt bepillantani a Pécsett zajló lézerfizikai kísérletekbe.
A laborlátogatások után buszra pattantunk, és meg sem álltunk a Zselici Csillagparkig. Az út kissé hosszú volt, de ez senkit sem zavart, jókedvünkben a Fizikus Indulót is többször elénekeltük. A csillagparkba érve előbb megmásztuk a szélben igencsak lengedező kilátót, majd sötétedés után bevetettük magunkat az erdőbe. A csillagpark éjszakai túráinak különlegességét az adja, hogy szigorúan tilos az elemlámpa használata, így szemünknek lehetősége van teljes mértékben hozzászokni a sötéthez. Hazánkban a park területén a legalacsonyabb a fényszennyezettség mértéke, így valóban különleges élmény volt megállni egy sötétbe burkolózó tisztás közepén, és csak bámulni az eget. Túravezetőink út közben sok érdekességet osztottak meg velünk az erdő állatairól, növényeiről, az emberi szem sötéthez való alkalmazkodóképességéről, és természetesen a csillagos égboltról is, majd a túra végeztével távcsöves bemutatóval kedveskedtek nekünk.
Pécsre visszatérve néhányan szórakozni indultak, én azonban inkább a szállás felé vettem az irányt, hogy kipihenjem magam a másnap rám váró hosszú vonatút előtt – nem sikerült, szobatársaimmal hajnali két órakor pizzát rendeltünk…
Ezúton is szeretném megköszönni vendéglátóinknak a remekül szervezett programot és a kedves fogadtatást – azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat Pécsett.
(További képeket a hétvégéről a Pécsi Helyi Bizottság honlapján találhattok.)