Péntek reggel indultunk útnak és a nap jó részét a vonaton töltöttük, de a közel 10 órás zakatolás mégsem telt unalmasan. A budapestieknek már a gyülekező is izgalmasnak bizonyult, mivel az indulásig sajnos nem sikerült mindenkinek megérkeznie a Keleti Pályaudvarra, s mint tudjuk, a „vonat nem vár”. Szerencsére egy jófej kalauz és programfelelősünk hathatós segítségével sikerült olyan megoldást találni, hogy – ha egy későbbi vonattal is, de – még aznap a lemaradt barátunk is Kolozsvárra tudott jutni, ahol csatlakozott hozzánk. Az utazás első óráit a fáradtság dominálta: kit az éjszakába nyúló jegyzőkönyvírás, kit a Lágymányosi Egyetemi Napok zárónapja fosztott meg az előttünk elterülő alföldi táj csodálásától. Pár órával indulás után a debreceni hallgatók is csatlakoztak hozzánk, és az átszállásoknak hála már éberebben folytattuk utunkat. A társaság jóízű beszélgetésekkel és poénokkal múlatta az időt, de az alagutak között főként Erdély hegyeinek és tavainak szépsége babonázta meg a társaságot. A vasúttársaságnak és az időzónáknak köszönhetően este 6 órára érkeztünk meg Kolozsvárra, ahol kedves vendéglátóink már az állomáson vártak bennünket.
A helyi tömegközlekedésnek és idegenvezetőinknek hála elfoglalhattuk szállásunkat. Éppen csak lepakoltunk és indultunk is tovább az egyetem épületéhez, ahol már vártak minket, hogy megbeszéljük, miként fogunk majd bekapcsolódni a másnap esedékes Kísérletszombat programjába. Ez egy már-már tradicionális rendezvény, melyet a kolozsvári egyetem hallgatói és oktatói minden évben megrendeznek, hogy ismeretterjesztő és látványos kísérletekkel szerettessék meg a fizikát kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Idén abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy mi is segédkezhettünk a megvalósításában.
A megbeszélés után egy kellemes étteremben folytatódott az este, ahol finom vacsora mellett ismerkedhettek meg egymással a kolozsvári és a magyarországi fizikushallgatók. A jó hangulatot olyannyira sikerült megalapozni, hogy a társaság meglátogatta a város két magyar kocsmáját és a vidám beszélgetések mellett a fizikusindulót is előadta a Mafihés csapat, a beavatatlan civilek legnagyobb csodálatára. Késő éjjel értünk vissza a szállásra, de nem sok időnk maradt a lustálkodásra, mivel eljött a hajnal, a Kísérletszombat hajnala…
Reggelre a Fizika Kar épülete és udvara megtelt érdekes és látványos eszközökkel, illetve izgatott, előadni vágyó hallgatókkal. Már csak egy dolog hiányzott: az érdeklődő közönség. Erre se kellett sokáig várni, 10 órától szemkápráztató embertömeg rohanta le az épület folyosóit. A kíváncsiságtól és tudásvágytól lelkes látogatók tematikus állomásokon hallgathatták, nézhették, érezhették meg a fizika csodáit, melyet a magyar és román diákok közösen prezentáltak. A remekül előkészített program kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartogatott remek kísérleteket. Napészleléstől a denevérszimulátoron keresztül az exotikus folyadékokig több mint száz kísérletet láthattak az érdeklődők, s a hallgatói performanszoknak köszönhetően egyszerre szórakozhatott és tanulhatott mindenki. A kicsiket a nem-newtoni folyadékkal telt medence és a héliumos lufik varázsa és a rengeteg óriásbuborék ejtette rabul, míg a nagyobb korosztály izgatottan várta az újabb és újabb szárazjeges robbantásokat vagy épp a „robotlabirintust”. A délután végére többszáz látogató fordult meg az épületben és mindannyiuk szemében látszott a felismerés, hogy a fizika érdekes és szórakoztató dolog!
A Kísérletszombat  azonban nem csak a látogatóknak, hanem nekünk, hallgatóknak is rengeteg újat tartogatott: a kezdődő barátságok mellett bátran állíthatom, hogy kölcsönösen tanultunk is egymástól, mégpedig nem mást, mint az ismeretterjesztés és a csapatmunka fortélyait. A program végén még egy meglepetés ért bennünket: a BBTE egyik tanára egy „hangos fizika show-val” kedveskedett a nap folyamán a szorgoskodó hallgatóknak.
Késő délutánra értünk vissza a szállásra, ahol a kis pihenő az elmúlt pár nap alváshiánya miatt hosszabb sziesztává fokozódott, ezért csak sötétedés után indultunk el a Fellegvár meghódítására. Jó fizikusokhoz méltóan egy „gradienstúrát” tettünk a csúcsig, ahol az éjszakai fényekben tündöklő Kolozsvár képe és érdekes történetek feledtették a fáradtságot. Olyannyira, hogy miután órák elteltével lejöttünk a hegyről egy hangulatos rockkocsmában folytatódtak a sztorizgatások.
Az utolsó nap délelőttje a pihenéssel telt, majd a kolozsvári hallgatókkal részt vehettünk egy izgalmas városnézésen. Megismertük Kolozsvár főbb tereit és templomait, ellátogattunk Mátyás király szülőházába és egy hosszabb belvárosi séta alatt láthattuk, hogy a magyar történelem milyen kiemelkedő városa Kolozsvár. Egy szerencsés véletlen következtében egy román történelmi felvonulás is keresztezte utunkat, ami még izgalmasabbá tette az amúgy is szenzációs városképet.
A három felejthetetlen nap után éjszaka indultunk haza az eseménydús csereprogramról, ami szakmai, civil és kulturális szempontból is gyümölcsöző volt, s ami talán még fontosabb, megismerkedtünk egymással és jól éreztük magunkat.
A Mafihe és a magam nevében ezúton is szeretném megköszönni az EmpiriX Egyesületnek, a BBTE Fizika Karának, a KFK-nak és nem utolsó sorban minden szervező hallgatónak a segítséget és a felejthetetlen élményeket.

A Kísérletszombat fényképgalériája a következő linken érhető el:
Képek