A fényt kibocsátó diódák, azaz LED-ek (Light Emitting Diode) az 1960-as évek óta a modern technológia szerves részei. A három japán kutató úttörő munkássága tette lehetővé, hogy az 1990-es évektől kezdve a LED fényforrások fokozatosan felváltsák a hagyományos izzókat. A folyamat mára ott tart, hogy többek között minden modern folyadékkristályos kijelző LED háttérvilágítást kap.
A hagyományos izzók egy fémszál hevítésével bocsátanak ki magukból fényt, ez egyrészt rendkívül energiaigényes, másrészt nem hatékony folyamat, rengeteg hő is termelődik a fény mellett. A LED működése ezzel szemben félvezetőfizikai alapokon nyugszik: egy LED fényének színe az anyagától függ.
A fehér fény három színből, pirosból, zöldből és kékből tevődik össze. A piros és zöld LED-ekhez könnyedén találtak megfelelő anyagokat a 60-as években, azonban évtizedes munkára volt szükség, mire a Nobel-díjas kutatók gallium-nitrid kristályból végül két eltérő módon is elő tudtak állítani fényes kék fényt kibocsátó LED-et. Akaszaki és Amino elektronmikroszkóp segítségével érték el az eredményt, míg Nakamura ettől különböző, hőkezeléses eljárást dolgozott ki a megfelelő kristály növesztéséhez. A kék LED-en alapuló, Blu-ray lejátszókban is alkalmazott kék lézert hárman közösen fejlesztették ki.
A LED fényforrások élettartama százszorosa a hagyományos izzókénak, ugyanakkor azonos fényteljesítmény eléréséhez kevesebbet fogyasztanak. A világításra fordított áram a világ ipari villamosenergia-felhasználásának 20-30%-a, így a Nobel-díjat érő felfedezés komolyan hozzájárul a Föld energiaforrásainak kíméléséhez.