Maróti Janival jelentkeztünk is mint önkéntesek, ugyanis nem csupán kirándulás, hanem munka is járt a dologgal. A megnyitó az UNESCO székházában volt, feladatunk az épület kivilágításának megvalósítása, a konferenciacsomagok összepakolása, majd a megnyitó végén a lámpák szétszerelése volt. Piros Eszti, mint az IAPS vezetőségének tagja, szintén jelen volt a megnyitón.
Nemzeti Bizottságonként két ember, így összesen megközelítőleg 15 IAPS-et képviselő hallgató volt kint, plusz kb. 10-en a francia FEMTO-ból. Esztivel való izgalmas utazást követően megérkeztünk a szállásunkra, ami egy nagyon király kis hotel volt. Szinte még be se költöztem, máris megjelent az ajtóm előtt Ana, a horvát IAPS vezetőségi tagja, egy “A magyar barátod főz! Gyere!” felkiáltással, majd tovább viharzott, hogy szóljon a franciáknak, hogy ők is csatlakozzanak. Szinte rögvest meg is érkeztek, és mint kiderült, egy “francia” sem volt közülük francia! A PhD hallgatók a FEMTO Intézetbe a világ minden tájáról érkeznek, így volt köztük kolumbiai, spanyol, mexikói és orosz, végül beszéltem egy franciával is, őt azért volt nehéz kiszúrni, mert ő is spanyolul beszélt… Jó hangulat alakult ki, sikerült összekovácsolni a kis csapatot.
Másnap 6:45-kor keltünk, és elbuszoztunk az UNESCO épülethez, telepítettük a lámpákat az épület körül egy előre meghatározott terv szerint, összekötöttük, végül beprogramoztuk őket. Eközben odabent a többiek a konferenciacsomagokat pakolták össze. Habár az egész napunk ezzel telt el, nem untatlak benneteket további részletekkel.
Vasárnapunk pihenőnap volt! (Amiről mellesleg nem tudtunk eredetileg.)Mindenki máshova ment várost nézni, mi Janival a Panthéon mellett döntöttünk. Útközben átsétáltunk a Luxembourg kerten, ahol véletlenül megtaláltuk a Luxembourg kastélyt és a Medici szökőkutat. A Panthéon eredetileg egy templom, mely ma végső nyughelyként szolgál rengeteg híres embernek, mint Rousseau, Voltaire, Bergson, Saint-Exupéry, Pierre és Marie Curie, Lagrange, vagy a Groma Tanár Úr által szívesen emlegetett pletykában is szereplő Langevin. Külön érdekesség, hogy Párizsban minden múzeum ingyenes 25 év alatt! Rengeteg kert van a városban, találtunk például egy olyat, amely random állatkertként szolgál, legalábbis tudtommal nem Párizs a kenguruk őshazája.
A konferencia első napján csak az volt a dolgunk, hogy a résztvevők időben bent legyenek a teremben, így részt vehettünk az előadásokon.
Az első szekció arról szólt, hogy hogyan is jött létre az IYL. Ennek van pár érdekes része, amit megemlítenék. Négy ország volt benne komolyan az ötletben, Ghána kezdeményezett, végül pedig Új-Zéland adta be az indítványt. Szaud-Arábia hozzátette az ötlethez, hogy a sötét középkor valójában az iszlám aranykora volt, és az optika tudománya már 1000 éves, ugyanis Ibl al-Hazen 1015-ben publikálta az Optika c. könyvét. Az országot képviselő ENSZ-es úriember elmondta, hogy reméli, hogy a Fény Nemzetközi Éve eszmei felvilágosodás is lesz, mindezt hagyományos fehér arab öltözetben, arab nyelven. Nagyon érdekes Mexikó hozzájárulása. Ők arra hívták fel a figyelmet, hogy a fény mint fényszennyezés is jelen van, így csak akkor használjuk a fényt, amikor az szükséges. És elhagzott az esemény egyik legelgondolkodtatóbb mondata is: “Night sky is inspiration!”
A második szekcióban John Dudly-t hallhattuk, aki az Európai Fizikai Társulat elnöke, jelen esetben az IYL egyik fő szervezője, akire méltón lehet utalni, mint “Mr. IYL”. Előadásából kiemelném, hogy a mai okostelefonok megközelítőleg 50 Nobel-díj eredményei, amiről mindenkinek tudnia kéne. Ezt követte Ahmed Zewail, egyiptomi származású Nobel-díjas előadása, melyben kifejtette munkásságát,és annak szerepét.Ebédszünetben találkoztam a magyar delegáltakkal: Lévai Péterrel, Kroó Norberttel és Czitrovszky Aladárral.
Az ebéd utáni előadásokat Steven Chu kezdte, aki a lézeres hűtésért és csapdázásért kapott Nobel-díjat 1997-ben. Ezen kívül az USA “Secretary of Energy” elnöke volt 2013-ig, ezáltal a 14. ember az elnököt követő hatalmi sorban. Előadásában energetikai viszonyokról, a napelemekről és a fenntarthatóságról beszélt. Szép grafikonokat mutatott arról hogyan nő a Föld átlaghőmérséklete. Nagyon tetszett egy idézete egy arab sejktől, miszerint “a kőkorszak nem a kövek hiánya miatt ért véget, az olajkorszak sem az olaj hiánya miatt fog”.
Ezt követően tematikus előadások voltak a “Fény és fény alapú technológiák nemzetközi közössége” címmel. Itt kapott szerepet az IAPS is, ahol bemutatták a videót, amihez a Mafihe is hozzájárult. Érdekesség, hogy a következő szekcióban, ami a “Jövő felvilágosítására” hallgatott, javasoltak egy új utcalámpa modellt, ami kevésbé fényszennyező.
A hétfői utolsó szekció a fény kultúrában alkotott szerepéről szólt, itt kapott lehetőséget a Vatikánt képviselő bíboros is, aki kifejtette például, hogy “Isten fény, de a fény nem Isten” … bármit is jelentsen ez.
A napot egy kellemes fogadással zártuk, a várttal ellentétben a kaja nem volt túl nagy szám, de a sütik mindenkit kárpótoltak. Ezután pedig az este zárásaként megcsodálhattuk az épületre kivilágított Sarki Fényt.
Keddi napot egy zseniális előadással kezdtük Bill Phillips Nobel-díjas fizikusnak köszönhetően. Folyékony nitrogénnel játszott vagy 10 percen keresztül, és azt mondta, hogy “azt hallottam, hogy lesznek politikusok az első sorban, gondoltam, hogy ez megfogja őket.” Egyik kísérlete során “végtelen sok” lufit pakolt bele egy hungarocell folyékony nitrogénes edénybe, és közben mindig ugyanazt a mondatot mondta: “Ha van egy ilyen hideg anyagunk, akkor miért ne használhatnánk, hogy lehűtsük az atomokat és molekulákat annak érdekében,hogy jobb méréseket kapjunk.”
Őt követte pár tematikus előadás, majd Serge Haroche, francia Nobel-díjas, aki lényegében a Schrödinger macskája kísérletet valósította meg (ha jól emlékszem rubídium atomokat figyelt meg szuperpozícióban).
Zsoresz Aljorov, orosz Nobel-díjas, akinek az előadásából azt emelném ki, hogy szerinte a tudomány az alkalmazott tudomány, csupán az egyik ága később alkalmazódik. Nagyon oroszos akcentust, és kevésbé érdekes előadást hallhattunk tőle.
Alain Aspect viszont szintén zseniális előadó. Második helyen van Bill után. Az időkeretet tekintve vicces sztorik vannak hozzá, most például az történt, hogy 6 másodperccel a keret vége előtt elkezdett visszaszámolni: “6, 5, 4, 3, 2, 1, 0, Mr. Chairman”, és ezzel pontosan kihasználva az időkeretet, befejezte az előadását.
Hallhattunk egy előadást Sune Svanberg-től, a Nobel Bizottság elnökétől, amelyben elmondta a titkot, hogy hogyan is kaphatunk Nobel-díjat.
Ezzel véget is ért a Fény Nemzetközi Éve megnyitója, amely nagyon nagy élmény volt számomra. Mellesleg jó ötletnek tartom magát a nemzetközi évet is, mert az IYL tényleg egy nemzetközi dolog lesz, ezen kívül egy interdiszciplináris téma, és mindenkinek lehet hozzá köze.
Egy fizikus kalandjai Párizsban
Másnap egy hosszas pakolás következett, ami szintén nem olyan érdekes, hogy itt beszámoljak róla, inkább ugrok a délutáni programra, ami az Eiffel-torony meglátogatása volt. El kell ismernem, tényleg óriási! Elhatároztuk, hogy lifttel megyünk fel. Meg is vettük a jegyet, majd konstatáltuk, hogy ez a lépcső! Mint kiderült, annál a lábnál nem lehetett lifttel felmenni. Szóval gyorsan meg is győztem a többieket, hogy menjünk gyalog. Ez Serena, az angol IAPS-es lány esetében kicsit nehézkes volt, ugyanis ő fél a magasban…
Mivel a román IAPS delegált, Andreea egy estével tovább maradt mint a többiek, így az esti városnézést már közösen terveztük. A Champs-Élysées mellett döntöttünk. Metróval elmentünk a Champs-Élysées-Clemenceau állomásig, ahol sajnos csak az nem volt egyértelmű, hogy melyik út melyik, szóval elindultunk egy szép épület felé. Átsétáltunk egy hídon, amiről gyönyörű kilátás nyílt. A Szajna másik partján elsétáltunk egy másik hídig, majd vissza a jó oldalra, ahol megláttuk az Arc de Triomphe-ot, azaz a Diadalívet. A Concorde-nál voltunk, bár ezt akkor még nem tudtuk. A Champs-Élysées meg teljes mértékben Andrássy út, nagyon hasonló épületek vannak, csak a végén nem a Hősök tere van, hanem az Arc de Triomphe.
Csütörtökön a La Défense-hez mentünk, ez a modern városrész. Van egy óriási épület, a Grande Arche, amely egy vonalban van az Arc de Triomphe-fal.
Andreea-tól való elköszönés után végigsétáltam a Tülériák kertjén, így eljutva a Louvre-hoz. A Louvre kívülről gyönyörű! A drezdai Zwinger-t megelőző lenne … napsütésben! Ettől függetlenül nagyon-nagyon tetszett. Másnapra beterveztem a múzeum belülről való megtekintését is, de aznap estére úgy döntöttem, hogy a Notre Dame-ot látogatom meg. Sétáltam a Szajna partján, ahol csodaszép épületeket találtam, majd megláttam a Notre Dame-ot, és elindultam felé. Ott viszont nem is az épület tetszett meg igazán, ami mellesleg óriási, hanem hogy beülhettem egy misére! Ezt követően meglátogattam a Sorbonne-t, majd visszamentem a Louvre-hoz, hogy Robert Langdont játsszak. Mint kiderült, a Rózsaút nem létezik…
Péntek reggeli terv az úgynevezett Sacré Coeur volt. Ez egy templom a Montmarte hegyen, így elég szép a kilátás. Legalábbis az lett volna, ha nem felhős és rossz az idő. Azért hosszas keresgélés után megtaláltam a Panthéon-t és a többi híres épületet is. Az előkertből felfelé a templomot szemlélve meg tudom érteni, hogy miért ez a turisták második legkedveltebb helye Párizsban.
Ezután úgy döntöttem,hogy megnézem az Invalides-t. Az Invalides metrómegállóból kijőve nagyon nehéz dolgom volt, ugyanis mindkét oldalamon nagyon szép látvány fogadott! Végül jobbra indultam el, így felfedezve a Grand és a Petit Palace-okat. Közben az Alexandre III hídon is átmentem, ami szintén nagyon látványos! A másik irányba sétálva megtaláltam az Invalides-t meg a Hadi Múzeumot. Majdnem elmentem a helyről, amikor megláttam, hogy “Napóleon sírja erre!” Váó! Szóval Napóleon sírját is megnéztem!
Sok érdekes épület (St.Denis-ben található Nemzeti Archívum, Saint-Lazare pályaudvar, Opera) megtekintése után visszamentem a Louvre-hoz, és Hans Zimmert hallgatva leereszkedtem a Piramis alá. Szereztem egy térképet, és nekiugrottam a kiállításnak! 3 órát voltam bent, és kb. végigfutottam a harmadán! Gyönyörű! Megelőzte a Zwingert… napsütés nélkül is. Olyan termek vannak bent, hogy leesik az állam! 3 nagy részből áll, ebből a Richelieu-be nem igazan jutottam el, a többinek (Sully és Denon) meg nem minden szintjére.
Azért a kötelező darabok megvoltak. A Mona Lisa tényleg minden szögből az emberre néz! Mellesleg nem voltak olyan sokan, és a Mona Lisa képe nagyobb, mint vártam, ami csak annyinak köszönhető, hogy mindenkitől azt hallottam, hogy milyen kicsi, szóval nagyon kicsit vártam. Láttam még a Milói Vénuszt, az Írnok szobrát, rengeteg híres szobrot Michelangelo-tól és így tovább.
Szombaton irány Versailles! Szerencsére kisütött a nap! Versailles egy kis falu Párizs mellett, amit a kastély köré építettek, így viszonylag bonyolult volt kijutni. Út közben visszaugrottam a Pont Alexandre III-hoz, hogy csináljak egy képet az immáron napsütéses időben is. Persze a vonatmegálló a falu szélén volt, szóval tudtam egy kicsit sétálni Versailles-ban. Megtaláltam a régi postaépületet, ami nagyon jól nézett ki. A versailles-i kastély és terület óriási! Diák lévén viszonylag gyorsan bejutottam az épületbe, ahonnét aztán rögtön a kertbe vitt az utam, merthogy sütött a nap, és a múzeumot sötétben is meg lehet nézni. 3.5 km-t sétálva a kertben eljutottam a Grand Trianon palotáig, ami … hát nem túl szép. A Petit Trianon sem túl nagy látvány, azonban az a hatalmas kert leírhatatlanul szép. Ezután bementem a kastélyba, ahol szintén az volt a reakcióm, hogy gigászi!
Versailles-ból visszafelé menet eldöntöttem, hogy felmegyek a Montparnasse toronyhoz. Ez a torony Párizs második legmagasabb tornya, persze az első az Eiffel, a harmadik pedig egy konferencia-központ a La Défense-nél. Az 56. emeletre 40 másodperc alatt ért fel a lift. Itt van egy étterem és egy zárt üveges panoráma. Innen lépcsővel lehet feljutni a 59. emeletre, ahol egy üvegablakos nyílt kilátó fogadott. Az egész éjszakai Párizst látni lehetett! Ráadásként pedig megjelentek a csillagok is!
Az Eiffel-toronyra való rálátás miatt úgy döntöttem, hogy megnézem éjszaka közelebbről, majd hazafelé menet útba ejtem a Sacré Coeur-t is. Kíváncsi voltam, hova lehet-e ezt még fokozni??!! Csillagos ég! De teljesen csillagos ég! Lévén, hogy a Sacré Coeur a “hegyen” van, így nem volt nagy a fényszennyezés. Szóval kerestem egy padot, ahova szépen kifeküdtem.
“Az éjszakai ég inspiráció!”, ennél szebben nem is búcsúzhatott volna tőlem a város. Én köszönöm, Párizs!