Amikor megtudtam, hogy a Nagy Szegedi Hétvége pont az októberi hosszú hétvégére esik nagyon elszomorodtam, mert már más programot terveztem akkorra, és nekem mondhatni kötelességem ott lenni, de utólag belegondolva nem is lehettem volna jobb helyen. A többiektől külön, de velük nagyjából egy időben érkeztem meg a vasútállomásra, ahol már várt minket a Szegedi Helyi Bizottság képviselete. Nagy örömmel fogadtak minket, és már indultunk is volna a szállásra, amikor megtudtuk, hogy 10 percen belül érkeznek a pécsiek. Nem törődve a hideggel – mert ugye Szeged Magyarország mediterránja, a „napfény városa”, ahol 2100 óra napsütés van évente -, dermesztő időben úgy döntöttünk, hogy megvárjuk őket. A csapat türelmesen várt, és csak várt, majd röpke 20 perc után megtudtuk, hogy a pécsiek valóban 10 perce megérkeztek, csakhogy a buszpályaudvaron várakoznak ránk. Ezt hallván sem csökkent a lelkesedésünk, és megindultunk a szállásra.
Itt is ért minket egy meglepetés, mert nem tudtuk, hogy hozni kellett volna hálózsákot. Volt persze pár rutinos résztvevőnk, mint például a debreceniek, akik nem sokkal utánunk érkeztek hálózsákkal felszerelkezve, de a többiek aggódva néztek elébe az éjszakának. Márió (a hétvége főszervezője) idejét nem kímélve, rengeteg embert mozgósítva ezt a problémát is megoldotta, és megmentette az esténket sok pokróccal és hálózsákokkal. Miután minden a helyére került, kezdetét vehette az este fénypontja, a Fizikus Csocsó. A szegediek nagy reményeket fűztek az estéhez, de nem számoltak a kiemelkedően teljesítő debreceni és pesti résztvevőkkel, valamit egy remekül együtt működő pécsi-budapesti csapattal, akik igencsak megnehezítették a dolgukat. Sok vidám percet és számos komoly, feszültséggel teli pillanatokat követve, körmérkőzések után kialakult a végső sorrend: 3. helyen végzett a Maróti János-Krizsán Gergő páros, 2. lett Rozgonyi Kristóf és Hegedüs Dávid, és első helyezést ért el a legutolsó pillanatban jelentkező szegedi csapat: Moczok Márió és Kathi Balázs. Az estét beszélgetéssel és némi alkohol elfogyasztásával zártuk.
Másnap reggel mindenkinek nehezére esett az ébredés, de a csoportos bevásárlás a reggelihez meghozta a hangulatot, és napsütéssel teli délelőttöt töltöttünk el a kollégium udvarában. Az ülésnek délben kellett volna kezdődnie, de az elnök úr (az ELTE-s késést is túlszárnyalva) 40 percet késett (állítólag a vonat miatt), amelynek következtében a programterv elcsúszott, de aggodalomra nem volt ok. Kiadós ebédet követően sor került egy érdekes városnéző túrára, ahol az egyetem szűkebb környezetét néztük meg, illetve jó néhány próbálkozást követően sikerült az épületbe is bejutnunk. Végigsétáltunk a hosszú folyosókon, lépcsőkön fel, aztán máshol le, míg végül már azt se tudtam, hogy hol vagyok, amikor végre megérkeztünk egy terembe. Jó tanulók módjára majdnem mindenki leült a padokba, és egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki az előadókról kezd mesélni. Nagyon jó sztorikat hallhattunk, mindenki lelkesen mesélte a jobbnál jobb történeteket a tanáraik szokásairól, vicces eseméynekről. Meglepően hangulatos volt ez a fél óra, és kicsit sajnáltam, hogy nem maradtunk ott több ideig.
Az egyetemi látogatás végeztével visszatértünk a szállásra, ahol rögtön egy újabb programba csaptunk bele: elérkezett fizikus activity ideje. Először nehezen birkóztunk meg a feladattal, hogy körülírjunk olyan szavakat, mint a Gauss-görbe, vagy a kondenzátor, de a végére nagyon belejöttünk, és már Gay-Lussac vagy a „nem ionos felületaktív anyag” elmutogatása sem okozott problémát, az egyszavas asszociációkban pedig szabályosan remekeltünk. Úgy láttam, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, és ezután sem volt másképp. A továbbiakban kézműves sörökkel folytattuk az estét, ahol az élet nagy kérdéseiről is szó esett, végül az egyetem központi épületének alagsorában, hajnali 3-ig tartó bulizással zártuk az éjszakát.
Másnap, Márió legnagyobb meglepetésére, elköszönés helyett, inkább késői ébresztésben részesített minket majdnem délben.
Nekem nagyon nehezemre esett elindulni, szívesen maradtam volna még pár napot.A legjobban az tetszett, hogy olyanok voltunk, mint akik régi jó barátok, annak ellenére hogy volt, aki csak most ismerte meg a másikat. mindannyian jól éreztük magunkat, remek hangulatban telt el ez a néhány nap, és nagyon örülök, hogy én is ott lehettem ezen a felejthetetlen Nagy Szegedi Hétvégén.